Szomorú idézetek.:
"Ne haragudj rám, ha titokban imádlak, elsuttogom neved hervadó virágnak. Nyári estén csillagok csak Rólad mesélnek, ne haragudj rám, ha fáj a szívem Érted!"
Egyszer majd elmúlik, s begyógyul a seb, de a csókot mi szánkon égett, feledni nem lehet"
"Nem fogok sírni. Már nem. Csak úgy tud fájni."
"Tudom, hogy nagyon tud fájni, mikor szíven szúr egy váratlan szó, s kiderül, ő már mást szeret, és csak meghalni volna jó..."
"A szerelem olyan mint egy matek példa.A végén rájössz hogy hibáztál, Vissza akarsz térni hogy kijavíthasd, De nem teheted, Az órának vége, KICSENGETTEK!!"
Tudod, hosszú álom az élet. Valaki rosszat álmodik, valaki szépet. Én azt szeretném, ha mi együtt álmodnánk valami szépet, s álmunk soha nem érne véget.
Sokszor mondtad hogy ne legyek szomorú,
gondoljak a jövőnkre, hisz akkor együtt leszünk örökre.
Hiába mondod hogy idő meg türelem,
amikor imádlak és megőrülök nélküled!
Értsd meg hogy most már te vagy az életem,
és ha nem vagy velem rámtör a félelem.
Félek hogy hiányodba belebolondulok,
Félek, mert nélküled csak félember vagyok.
Bár itt vagy nekem és engem szeretsz,
de mindig veled szeretnék lenni és ettől szenvedek.
Tudom hogy sokat kérek, de
nem tehetek róla, hiszen veszettűl szeretlek téged!!
Egy kapcsolat,mely titokban kezdődött és szerelembe torkollott
Egy szerelem mely csupa mese volt,
Egy szerelem mely teljesen igaz volt,
De egy napon ez a szerelem teljes sötétségbe borult,
Teljes sötétségbe mely a pokolba vezetett,
Ha kinyujtottam két kezem már nem érinthettelek meg,
Már nem simogathattam orcádat,s nem foghattam két kezed,
Egyedül voltunk,s nem számithattunk senki másra csak egymásra,
Önbecsülésünk már egy csepp se maradt,
De szerettük egymást és ez volt a lényeg,
Ez segitett újra élnem!!!!!!
Sokan álltak mellettem, mikor magamra hagyott,
Mégis egyes egyedül vívtam meg a harcot.
Egyedül sírtam minden éjszakán,
Egyedül kértem az Urat ne hagyjon sóvárogni a múlt után.
Egyedül álltam az esőben, könnyekbe burkolózva,
Egyedül sétáltam villámok közt állarc mögé bújva.
Egyedül néztem a csillagokat szebb életre várva,
Egyedül ültem egy sziklán magamba roskadva.
Egyedül kiáltottam az úrnak: Miért hagyott magamra?!
Egyedül mentem a fájdalmas úton válasz után sóvárogva.
Egyedül jöttem rá, kinek fontos vagyok sosem hagy magamra,
Most mégis egyedül ülök a szobámban, ezt a verset írva.
Már nem sírok, de a szívem vérzik belül,
Már mosolygok, de a szememben szomorúság ül.
Már hazudok is, hogy ne álljak az útba,
Már hazudok, hogy a szívem ne törhesd meg újra.
Már döntöttem, én nem állok közétek,
Már döntöttem, s most végleg elmegyek.
Már csak egy szót mondok, egy apró üzenet:
Volt egy lány ki téged mindennél jobban szeretett"
Száguld majd az élet, repülnek az évek,
Egy könyv előtt megállva,
Gondolatba révedsz.
Polcon porosodó, rég múlt idő ajándéka,
Kitől is kaphattad?
De erőd már nincs,
Hogy felidézd a múltat.
Feledve leszek, tudom én,
Mikor kilépek az ajtón.
Csak szívem hagyom itt,
Miként partra vetett hal,
Hogy haldokoljon.
Szomorú szerelmes történet..
Volt egy lány ki szeretett egy fiú
ebből a szerelemből nem volt kiút
a lány egy ideig nagyon szerette
majd ki időre, elfelejtette
a lánynak volt új szerelme
de, a fiút nem feledte,
Elmúlt a szerelem
s a lányban megerősödött a régi érzelem,
Találkoztak hétvégente
a fiú nem tudta hogy ő a lány szerelme
Hogy a fiúnak tetszett a lány az már csak talány.
Többen mondták, hogy a fiú szereti
de, nem nagyon keresi
Egyszer egy őszi napon
a fiú szerelmes lett nagyon
Látta a lány a fiút mással ölelkezni
forrón szenvedélyesen csókolózni
A lány nem bírta szenvedett
gondolta másik fiút kereshet
hetek teltek el a lány feladta
és leugrott a hideg habokba
A fiú halotta a halál hírét
futva rohant a temetőbe és sírt
Rájött mást nem szeret
és hogy nála jobbat soha nem kereshet.
Már nem sírok, de a szívem vérzik belül,
Már mosolygok, de a szememben szomorúság ül.
Már hazudok is, hogy ne álljak az útba,
Már hazudok, hogy a szívem ne törhesd meg újra.
Már döntöttem, én nem állok közétek,
Már döntöttem, s most végleg elmegyek.
Már csak egy szót mondok, egy apró üzenet:
Volt egy lány ki téged mindennél jobban szeretett"
Száguld majd az élet, repülnek az évek,
Egy könyv előtt megállva,
Gondolatba révedsz.
Polcon porosodó, rég múlt idő ajándéka,
Kitől is kaphattad?
De erőd már nincs,
Hogy felidézd a múltat.
Feledve leszek, tudom én,
Mikor kilépek az ajtón.
Csak szívem hagyom itt,
Miként partra vetett hal,
Hogy haldokoljon.
Kérlek, Szeress!
Miért érzem úgy, hogy meghasad a szívem?
Újra miatta zokog fel az égbe a rímem!
Megint könnyek nehezítik szemem
és ismét elvesztem az eszem!
Szívemen felszakad a régi seb.
Lelkem újra szerelmes lett.
Kérlek szeress, mert félek!
Nélküled én miért élek?
Szeress viszont, különben belehalok,
ha örökre egyedül maradok!
Még fájnak az érted legördülő könnycseppek,
az álmatlanul átvergődött éjszakák!
Még fájnak a hazug szavak,mondatok,
az őszintének hitt mozdulatok!
Még fáj,ha találkozunk,ha látlak,
hogy esténként hiába várlak!
Még fáj,hogy nem vagy itt velem,
hogy nem fogod meg gyengéden a kezem!
Még fájnak az emlékek és a gondolatok,
a soha ki nem mondott mondatok!
Még fáj minden,ami hozzád kapcsolódik,
minden ,amiről te jutsz az eszembe!
Még fáj,de egyszer elmúlik talán.